Szabad Európa Rádió(k)

Az R.E.M. ott van a SZER-en.
Tizedik szövegem a Librariuson futó Feketemosó című Apokrif-blog részeként:
Szabad Európa Rádió(k)

Jaruzelski - Fóris

Fehér Renátó: Forradalok (videó)

Forradalok című versemet mondom el az Üzenj te is! című FB-sorozat részeként.
http://www.youtube.com/watch?v=R7BsWuF7i60

A vers itt elérhető: 
http://garazsmenet.blogspot.cz/2013/03/feher-renato-forradalok.html
http://orbanviktornak.blog.hu/2013/03/23/feher_renato_forradalok

Fehér Renátó: Random-ország (vers)

(Megjelent: FélOnline, 2012. június 4., http://felonline.hu/2012/06/04/random-orszag/#.UU8H3UqNPKc)

Random-ország

Álmomban felmásztam a Szabadság híd
egyik turulmadarára, rágyújtottam, megvártam,
amíg a parázslás átjárta a testemet egészen a lábujjamig,
aztán amikor lángolni kezdtem, ellöktem magam
az ég felé. Egy légvételnyi huzatbuborékból
lestem a vidéket, és azt gondoltam, azt mormoltam,
hogy ez Random-ország.

A szürkemarhás, karikás ostoros, Mátyás templomos országimázs országa.

A gaz föltörte hősi halott emlékművek országa.

A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa.

A visszanevezett utcák országa

Az elforgácsolódott hősök országa.

A Milyen 6 millió? országa.

A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa.

A gyilkos vagy sumák nagyapák, önző, hazug, impotens apák
és koravén vagy infantilis fiúk országa.

Az arcátlan és pocsék koppintások országa.

A kihagyott tizenegyesek országa.

A magenta falú kultúrházak országa.

Kolosváry-Borcsa és Váci Mihály országa.

A végtelenségig toldozgatható, zsarnokságról szóló egy mondatok országa.

A mindennapos agyvérszegénység országa.

A lelkesíthetetlen, következetlen, fölényes bennfentesek országa.

A tekintélyek téziseit címszavakban visszaböfögők országa.

A mindenkinek beugató, pozőr költőcskék országa.

A görcsös elszántsággal bizonyítani igyekvők országa.

Az emberek helyett csak szent áldozatokat látó jogvédők országa.

A költségtérítések, pártfinanszírozások, tanácsadói szerződések országa.

A kalapos (kis)királyok országa.

A nem inge nem veszi magára típusú mantrák országa.

A valódi élettapasztalatokat csak saját gyengeségükben látó,
kudarcukra büszke, kioktató drogfüggők országa.

A blöffölő, alibiző, papírpoharas hobbi-egyetemisták országa.

A minden idegen iránt felelőtlen, bezárkózó életek országa.

A véleménymegtagadók és a világnézet nélküliek országa.

A bizonytalanok országa.

Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak (kritika-előzetes, MaNcs)

Néhány mondatban írtam Turi Tímea Jönnek az összes férfiak című verseskötetéről a mai (2013. 03. 07.) Magyar Narancsba.
http://magyarnarancs.hu/archivum_reszletes/2013/10
Mihelyt a netre is felkerül a teljes szöveg, jön majd a link is!

Fehér Renátó: Forradalok

Forradalok

Egy kicsi ország beszorult az üvegfalú liftbe, amikor
a szerelmét és a kölykét a tetőteraszra először korcsolyázni vitte.

Enuresis nocturna – mondta a laktanyaorvos
            gúnyosan
egy fél szakaszról, azokban a boldog, szép napokban,
            Siklóson.
A későbbi anyám a hajnali busszal járt le hozzád
            hétvégente,
hogy tarts ki. Ha hazaérsz, már várni fog otthon a
            tente, tente…
Ácsorgott órákig, mire egy tiszt kiszólt a porta
            ablakán
fenyegető kedéllyel: Gyere Egérke, gyere
            kicsi lány!

Apa, bácsikák és keresztapák! Tetszettek volna
            a forradalok,
régen. De ötven fölött minek heveskedni? Kudarcot
            vallottatok.
A harmincéves találkozó: már zavart öregurak
            bálja,
harmincháromból húsz paranoid, megtörni is
            gyáva,
és ki-ki óriásbébiként tekint az elsőszülött
            fiára.
Édesapám, szerettelek és megbocsátok, de nem
            siratlak el,
mert te mégsem szülő voltál, csak egy idősebb
            haver.
Csiklandoztál, amikor rég simogatni kellett
            volna,
miattad esett össze minden születésnapi
            torta.
Áttaktikáztad a gyerekkorom (még egy bezárt cukorgyár
            a ködben),
tegnap meg már én is menthetetlen kompromisszumokat
            kötöttem.
És én se látom a hazámat már az ellenfél
            szemében,
sőt nincs is hazám, és a te hazádról sincs meg a
            véleményem.
Muszáj, így szinte bármilyen munkát elvállalok kvázi
            ingyen –
de Apa, mennyit ér neked az, akinek tényleg semmije
            nincsen?

Mert maga az az ország, Apa, ott az üvegfalú
            liftben,
de én már nem a kölyök vagyok, aki hősnek
            hittem.
Elátkozni mégsem fogom, nem fogom
            megtagadni,
mert úgy nevelt, kizsarolta, hogy nincs merszem
            magára hagyni.
A lakása az enyém, de heti egyszer még a sörét is
            kibontom:
vasárnap van, mise után, mi ketten, park, szociális-
            otthon.