Szép versek 2013 (I.)

Újratemetés (részlet)

"Maguknak valahogy mindig már csak kockázat nélkül, farvízen sikerül bátornak lenni. De azért igyekezett úgy tülekedni ma is, hogy szem előtt legyen. Hogy annak nézzék, aminek újabban látszani akar."

Tizenkettedik szövegem a Librariuson futó Feketemosó című Apokrif-blog részeként:
Újratemetés (részlet)

Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve (kritika, MaNcs-online)

Néhány mondatban Sirokai Mátyás A beat tanúinak könyve című kötetéről a Magyar Narancs online felületén (eredetileg a 2012. április 18-ai számban):
http://magyarnarancs.hu/konyv/sirokai-matyas-a-beat-tanuinak-konyve-84441

Bevásárlólisták Idylliumban

a MambooMatzschkák Kollektíva és az Apokrif Irodalmi Folyóirat Idyllium című versperformanszának kisfilmje, az 56. perc környékén a Bevásárlólisták című versemmel:
http://versperformansz.hu/videok/idyllium

Fehér Renátó: Makk Ász

(Megjelent: Alföld, 2013/4.)

Makk Ász

Haza az, ami a markomban is elfér
(Isten jobb tenyerembe tetoválta
két nagy folyónknak a belföldi szakaszát),
de nálam most Dunát rekeszt a kártya…:

a januári hó itt nem úgy olvad el,
mint a bérceken túl. Nálunk csak rohad,
és nem jut szállás a többi évszakoknak.
Lapátolom a maradéknapokat.

Ez meg az ország legszéle. A városé.
Távolban erdő. Amit látsz: a házunk.
Előtte az elfagyott eperfa persze,
nemzedékek óta meséket gyártunk

róla görcsösen, míg van kit elsiratni:
apróbajszú, hangyaszorgalmú ősök,
kikről nem érdekel, félek mindent tudni.
„Elég, ha saját jövőmmel törődöm.”

A választól tátongó ház mégsem ereszt.
Tudtommal kocsmának épült, Makk Ásznak
hívták. Alatta légópince. Búvóhely
annak, akire éppen orvvadásznak.

Évek múltán már atombunkerként szolgált,
és hozott igazolást egy bácsi a
Tanácstól. Sokáig nem változott semmi,
csak rohadt a fa alatt egy Dacia.

Nekem mindezt elkártyázni vagy leírni
van csak módszerem. Fanyalgok a múltra,
hisz itt egy perc alatt minden megdicsőül
vagy összeomlik. Holnap pedig újra.

Igazi legény tizenkilencre is kér
lapot. Itt minden anyóka megviselt:
a Makk Ászon egy ország cipel rőzsét,
még erre a képre is Svájc adott hitelt.

Fehér Renátó: Vasárnapi recept

(Megjelent: Alföld, 2013/4.)

Vasárnapi recept

Meghalni nálunk csak vasárnap szokás.

Lehetőleg a szentmise és kézzel írt,
sárgult receptről készített ebéd után.

Betegeskedni sokáig, tünet nélkül,
gyászolni hosszan és
labilissá túlzott megtörtséggel
(rendezett nagyjelenetek a ravatalozóban,
torz hangon zúgó, görcsös zokogás,
vértelenné szorított pengeszáj, stb.)
és méla büszkeséggel fogadni,
ha hirtelen megsűrűsödik a listánk.

Aztán a temetőlátogatások
mentén emlékezni.

Úgy vágni a virágot, mint a régiek,
akiknek nevére talán,
rokoni szálaikra már régóta nem.

Ezt ismételgetni hétvégente, amíg
népmesehőssé száradnak mindannyian.

És kitagadni, aki nem tanulta meg:

meghalni nálunk csak vasárnap szokás.