(Megjelent: Apokrif, 8. szám, 2010. március; első rész: Életünk, 2009/3)
Csak
szilveszter
ÁK-nek
1.
Csak szilveszter
„Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük…”
(József Attila levele Flórához – ’37. december)
Ha mást nem is, egy fotót megért volna,
ahogy a múzeumnál forralt borba
mormogtalak, míg vártam: …csak egy régi
hátlapszöveggé lennék. Majd nem érti
az unokád. De hát nem készült képünk,
s almát se küldtél. Csak a büszkeségünk
maradt, bár az enyém nem is, mert téged
babusgattalak magamban, hogy véget
ez egyszer érjünk nevetéseken túl,
fenyőtüskét a szembe, bár ez nem túl
ünnepszerű, de ajándékom az van,
egy új nevet kapsz ebben a hónapban:
a ’Miss December’-en is gondolkodtam,
de az ’Aranylövés’ illik rád jobban.
(Nem baj neked, ha én nagyon szeretlek?
Bár önzés ez, de így kapaszkodom meg
az életben – na, ezt már mondták másnak,
magázva, míg tehervonatra vártak.
Én más módszerrel, mindig sértegetlek,
mert Hollywoodban a szerelmeseknek
ez elég ok, hogy az ágyban majd másnap
narancs juicezal bókoljanak egymásnak.)
S itt állok készen és határozottan.
A két ünnep közt persze lejátszottam
az összes párbeszédet, mint a verkli:
a nagynéném neked sütötte, bejgli,
a könyveim maradjanak ám nálad,
a felső szekrényből vigyél pár tálat,
a hóba írtam neked kinn a kertben.
Abból a filmből, amit mindaketten
kívülről tudtunk, lett a búcsúmondat.
Vacsoránkra már a vészharang kongat.
Eszünk lencsét fasírttal, mellé töltök
pezsgőt, mert engem Isten, de az ördög
téged jövőre is majd tovább tesztel,
s nincs fogadalmam, csak ez a szilveszter.
2.
Csak szerpentin út
Hiába én maradtam ezzel a néhány verssel,
és lehetek itt most a szűk család mögött,
a hallgatáson túlról is, még mindig te győzöl,
de föléd hajolok, ahogy szokás ilyenkor:
csak merném ezt a szűkös, új helyet magamra mérni,
és be is másznék melléd, hogy végre hozzád érjek,
így visszaadhatnám, amit közössé hazudtam,
és így elvinnéd talán, ami gyűlt beléd
(a paplanom alá álmodott lábfejed, az orgonabillentyűt
érdemlő ujjadat, a hóolvadás előtt megjelent szeplőket)!
Ezt a ködös kertet várossá tágítom,
forgatom magamban, mintha bármi haszna lenne.
De józanná csíp a január délelőtt:
kifelé már csak ez a szerpentin út van.
3.
Adásszünet
A kezdetektől így, képzeltelek.
És képzelődni könnyebb, ha besötétedik.
Az erkélyről nézem a kivilágított fővárosokat,
bennük felfedezhetem minden részleted,
és a formák alku nélkül hozzád finomíthatóak.
A gyűjtött anyagból, jó szokás szerint,
próbállak összeállítani, és rabolok még
neked, akitől csak tudok:
előled menekültem mindig az asztal alá,
veled töltöttem kádban egy szilvesztert,
téged temettelek életem leghidegebb januárjában.
Ma is eggyel több az ima, mint tegnap volt.
Így Isten hátha feléd taszigál. Ilyenkor már ő segít,
mert éjféltájt a városok elsötétülnek.
És ha elalszom legalább semmi nem kitervelt.
Reggelente az irányok, az arányok persze változatlanok.
A tévében adásszünet. Onnan se figyelnek.
A falat támasztom a lépcsőfordulókban,
meg az utcán, amíg megyek a pékhez.
Abban bízom: hátha a szívem rossz,
és hogy estig talán nem is gondolok mást.
Addigra úgyis megint megtelik a város.
ÁK-nek
1.
Csak szilveszter
„Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük…”
(József Attila levele Flórához – ’37. december)
Ha mást nem is, egy fotót megért volna,
ahogy a múzeumnál forralt borba
mormogtalak, míg vártam: …csak egy régi
hátlapszöveggé lennék. Majd nem érti
az unokád. De hát nem készült képünk,
s almát se küldtél. Csak a büszkeségünk
maradt, bár az enyém nem is, mert téged
babusgattalak magamban, hogy véget
ez egyszer érjünk nevetéseken túl,
fenyőtüskét a szembe, bár ez nem túl
ünnepszerű, de ajándékom az van,
egy új nevet kapsz ebben a hónapban:
a ’Miss December’-en is gondolkodtam,
de az ’Aranylövés’ illik rád jobban.
(Nem baj neked, ha én nagyon szeretlek?
Bár önzés ez, de így kapaszkodom meg
az életben – na, ezt már mondták másnak,
magázva, míg tehervonatra vártak.
Én más módszerrel, mindig sértegetlek,
mert Hollywoodban a szerelmeseknek
ez elég ok, hogy az ágyban majd másnap
narancs juicezal bókoljanak egymásnak.)
S itt állok készen és határozottan.
A két ünnep közt persze lejátszottam
az összes párbeszédet, mint a verkli:
a nagynéném neked sütötte, bejgli,
a könyveim maradjanak ám nálad,
a felső szekrényből vigyél pár tálat,
a hóba írtam neked kinn a kertben.
Abból a filmből, amit mindaketten
kívülről tudtunk, lett a búcsúmondat.
Vacsoránkra már a vészharang kongat.
Eszünk lencsét fasírttal, mellé töltök
pezsgőt, mert engem Isten, de az ördög
téged jövőre is majd tovább tesztel,
s nincs fogadalmam, csak ez a szilveszter.
2.
Csak szerpentin út
Hiába én maradtam ezzel a néhány verssel,
és lehetek itt most a szűk család mögött,
a hallgatáson túlról is, még mindig te győzöl,
de föléd hajolok, ahogy szokás ilyenkor:
csak merném ezt a szűkös, új helyet magamra mérni,
és be is másznék melléd, hogy végre hozzád érjek,
így visszaadhatnám, amit közössé hazudtam,
és így elvinnéd talán, ami gyűlt beléd
(a paplanom alá álmodott lábfejed, az orgonabillentyűt
érdemlő ujjadat, a hóolvadás előtt megjelent szeplőket)!
Ezt a ködös kertet várossá tágítom,
forgatom magamban, mintha bármi haszna lenne.
De józanná csíp a január délelőtt:
kifelé már csak ez a szerpentin út van.
3.
Adásszünet
A kezdetektől így, képzeltelek.
És képzelődni könnyebb, ha besötétedik.
Az erkélyről nézem a kivilágított fővárosokat,
bennük felfedezhetem minden részleted,
és a formák alku nélkül hozzád finomíthatóak.
A gyűjtött anyagból, jó szokás szerint,
próbállak összeállítani, és rabolok még
neked, akitől csak tudok:
előled menekültem mindig az asztal alá,
veled töltöttem kádban egy szilvesztert,
téged temettelek életem leghidegebb januárjában.
Ma is eggyel több az ima, mint tegnap volt.
Így Isten hátha feléd taszigál. Ilyenkor már ő segít,
mert éjféltájt a városok elsötétülnek.
És ha elalszom legalább semmi nem kitervelt.
Reggelente az irányok, az arányok persze változatlanok.
A tévében adásszünet. Onnan se figyelnek.
A falat támasztom a lépcsőfordulókban,
meg az utcán, amíg megyek a pékhez.
Abban bízom: hátha a szívem rossz,
és hogy estig talán nem is gondolok mást.
Addigra úgyis megint megtelik a város.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése