Fehér Renátó: Abszint helyett

(Megjelent: Apokrif, 15. szám, 2012. március)

Abszint helyett

                            Palágyi Lászlónak

                       

Ne álljon senki melletted, akivel osztozni kéne,
és hajnalodjon! – ha így lesz, el úgyis csak te mesélheted.

Ahogy Marseilleből hajóval, gitárral,
de csaposnak szöksz Afrikába.

Megismerkedsz azoknak az abesszin nőknek
az ükunokáival, talán távoli rokonok.

Vétesz aztán a törvény ellen, hogy
menekülhess tovább, hogy tőlük is szabadulj.
Szerintem ilyen ma egy korszerűtlen mesehős, akiben
lenne bátorság fél lábbal halni meg, fiatalon.

Én meg még csak el se vágyom innen.

Reggelente korán kelek, hogy
előkészüljek pontosan szeretni azt,
aki megbékélne két törött felemmel.

Alapítok családot a biztonságért, hogy
ne lehessek többet egyedül.

Utazási iroda szervezi a gyerekekkel
közös első túrámat a bármelyik tengerhez.

Az utcában, egy kerthelyiségben

– ahol nagy, vöröslő orrot növesztek,
abszint helyett a napi fröccs okán –
törzsvendégként tisztelnek, és megöregszem.

Itt politizálok is. Nagy szavakkal,
nagy elvekre hivatkozva védem,
akit általában gyengébbnek hiszek.

Szóval büszke leszek, kedélyes vigaszdíjas –
szerinted ilyen, aki méltatlan még bűnre, kudarcra is.

Én meg azzal nyugtatom magam, hogy
téged vádol minden vonatablak, amin valaha kinéztél –
legtöbbször csak magadat látod bennük,
nem a tájat, nem a nőket, nem is hősi tömegtemetőket.

És hiába, bárhogy leheled: néhány perc
eltüntetné, amiket bele sem írnál, a neveket.