Fehér Renátó: Anyák napja

(Megjelent: Prae, 2011/4, 2012. március)

Anyák napja

Anyából nekem mintha kettő lenne.

Az egyik kislány, a másik néni.

Ez elkényeztetett, az megnevelt.

Igazából viszont egy harmadik nő szült meg.

Az ő neve került az igazolványomra.

Ő tanított ezekre a szavakra,
és nem volt féltékeny, amikor elindultam,
hogy magamtól találjam meg anyáékat.

Ha érted azt, ahogy beszélek,
a két anya akkor a tiéd is.

Az egyikük úszó Szöulban.

Mindig úszó, mindig Szöulban és mindig nyer.

Állítólag én is egy kicsit
abban a medencében születtem.

A másik itt lakik nem messze.

Kék a ruhája és szomorú a szeme.

Állítólag én is egy kicsit
továbbszomorítom azt a szemet.

A Kisanyuért hangosan szurkolok.

Óriási kivetítőkön képzelem el:
a Hídfőnél és a Hősök terén,
anyák napján és a piros betűs dátumokon.

A Nagyanyuhoz magamban beszélek.

Megtartom a keresztbefutó lécek árnyéka,
a térdeplő hűvöse és
az összekulcsolt ujjaim szigora mögött.

Neki lenni bennem otthonos.